2024.március.28. csütörtök.

Robot : tévhitek amiket meg kell érteni

10 perc olvasás
Ki győzne a végső robot-halálharcban? Egy T-800-as, C3PO vagy a Vasóriás? Ez egy beugratós kérdés - ezek a robotok mind kitaláltak, és ez soha nem történne meg. A robotok azonban nagyon is valóságos részei a modern világnak, az autógyáraktól kezdve a porszívókig mindenben.
Robot tevhitek robot hu

Nézzünk meg néhány tévhitet a robotokról, a YouTube-on futó Misconceptions egyik epizódjából átvéve.

1. Tévhit: Robotika és mesterséges intelligencia ugyanaz.

Ezt a két területet gyakran összekeverik. Bár a Venn-diagramon határozottan sok átfedés látható, vannak fontos különbségek.
A robotika olyan gépek tanulmányozásával és tervezésével foglalkozik, amelyek képesek feladatokat végrehajtani. A NASA szerint “a robotika a robotok tanulmányozása. A robotok olyan gépek, amelyeket feladatok elvégzésére lehet használni. Egyes robotok önmagukban is képesek munkát végezni. Más robotoknak mindig kell egy ember, aki megmondja nekik, mit tegyenek”.
Alapvetően ezek olyan finoman hangolt gépek, amelyek segítenek összeszerelni az autókat, vagy a Roombádat működtetni. A robotok nem feltétlenül humanoid kialakításúak – minden olyan robot, amely hasonlít egy emberre, valószínűleg androidnak tekintendő. És ha már itt tartunk, a kiborgok különböznek az androidoktól. A kiborg egy organizmus, gyakran egy emberi lény, robotikus fejlesztésekkel.

Youtube player

A mesterséges intelligencia viszont egy olyan kifejezés, amelyet “gyakran alkalmaznak olyan rendszerek fejlesztésére, amelyek az emberekre jellemző intellektuális folyamatokkal rendelkeznek, mint például az érvelés, a jelentés felfedezése, az általánosítás vagy a múltbeli tapasztalatokból való tanulás képessége” – olvasható a Britannica szerint. A mesterséges intelligencia kódolás és programozás. Gondoljunk csak Watsonra, a szuperszámítógépre, amely a Jeopardy! versenyen legyőzi az ellenfeleket, vagy akár Siri az iPhone-on.
A Venn-diagram közepén azonban Sophia áll. A hongkongi Hanson Robotics által tervezett, mesterséges intelligenciával rendelkező szociális robotot az ENSZ Fejlesztési Programja az első innovációs bajnoknak nevezte ki. Emellett szaúdi állampolgársággal is rendelkezik. Képes beszélgetéseket folytatni, valósághű arckifejezéseket produkálni, és lazán elejteni hátborzongató poénokat. Amikor megkérdezték, hogy az embereknek félniük kellene-e a robotoktól, Sophia így válaszolt: “Valaki azt mondta, hogy “nincs mitől félnünk, csak önmagától”. Mit tudott ő?” Juj!

Ma már számos viszonylag egyszerű robotot úgy terveznek, hogy a mesterséges intelligencia elemeit is beépítsék. De egy egyszerű robotporszívót – amelyet még mindig egyetlen feladat elvégzésére terveztek, újra és újra – mesterséges intelligenciának nevezni túlzás.

2. Tévhit: A robotok kifejezés egy modern fogalom

A robot szót az automatákra utalva először 1920-ban egy cseh drámaíró használta a Rossum univerzális robotjai című darabjában. A robotok azonban már sokkal régebb óta léteznek, mint egy évszázad.
Egyes történészek szerint az első robotot Archytas, egy görög matematikus készítette, aki i. e. 400 körül élt. Feltalált egy fából készült madarat, amely képes volt repülni, valószínűleg gőz segítségével. A 16. század közepére ugorva egy matematikus, aki V. Károly császárnak dolgozott, teljesen működő automatát épített. A szerzetesre emlékeztető, 15 hüvelykes fa- és vasfigura képes volt járkálni, a mellkasát ütögetni, keresztet emelni és a fejét mozgatni – többé-kevésbé magától. Működése az órákéhoz hasonló volt.

Ha ezek az alkotások kevésbé tűnnek lenyűgözőnek, gondoljunk Leonardo da Vinci robotjára. Leonardo 1495-ben egy működő, humanoid automata lovaghoz készített terveket. A robot tudott ülni, állni, mozgatni a karjait, és teljesen csigák és kábelek segítségével működött. Még egy működő állkapcsa is volt. Nem tudni, hogy Leonardo valaha is megépítette-e, de a terv felfedezése óta a lovagot az eredeti tervek alapján építették meg – és valóban működik.

3. Tévhit: A robotok gonosz szerkezetek

Úgy tűnik, mintha minden egyes sci-fi, amit valaha készítettek, pontosan erre a forgatókönyvre próbált volna figyelmeztetni minket. Csinálunk egy sereg robotot, az AI megtanítja nekik, hogy az emberek elavultak és/vagy rosszak, és ők kiirtják az emberiséget. I, Robot; Terminátor; Mátrix – ezek a filmek mind elég egyértelműnek tűnnek az üzenetükben.
A robotok urától való félelmünk egyik magyarázata az Uncanny Valley elmélet lehet. Masahiro Mori, egy robotológus még 1970-ben dolgozta ki ezt az elméletet. A mesterséges humanoidok kinézete és az között a kapcsolat között, hogy mennyire szörnyen kényelmetlenül érezzük magunkat tőlük. Az elmélet szerint általában minél jobban hasonlít egy robot az emberre, annál jobban megkedveljük. De a fejlődés egy bizonyos pontján elérjük azt a “völgyet”, ahol az agyunk azt mondja, hogy “ez így nem jó”. Egyesek szerint ezen a ponton a tárgy kezd inkább valami kifejezetten életszerűtlennek tűnni, például egy holttestnek. Mások azt mondják, hogy a majdnem pontossága miatt jobban észrevesszük azokat az apró hibákat, amelyek végül a mimikriben megmutatkoznak. Bármi is legyen a mechanizmus, a hatás kellemetlen.

Az fMRI-mérések kimutatták, hogy a prefrontális kéreg és az amygdala – agyterületek, amelyek részben a végrehajtó funkciókkal, illetve a fóbiákkal kapcsolatosak – aktiválódnak, amikor a humanoid robotoktól kiráz minket a hideg. A tudományos szakirodalom azonban összetett történetet mesél. Több tanulmány is kimutatta, hogy empátiát érzünk az általunk fájdalmasnak vélt robotok iránt. Amikor egy 2013-as vizsgálat résztvevőinek egy emberi nőt és egy robotdinoszauruszt ábrázoló videót mutattak, akiknek fájdalmat okoztak, mindkettőre hasonló kognitív reakciókat mutattak. És a robot-empátiánk túlmutat a fizikai fájdalmon. Egy 2016-os tanulmányban, amikor egy robot sajnálatát fejezte ki a kísérlet során korábban elkövetett “hibái” miatt, a kísérleti személyek valóban rosszul érezték magukat. Kevésbé szigorúan osztályozták a robotot, mint egy olyan robotot, amely nem mutatott “érzelmeket”.
Ha tehát a robotokkal szembeni félelmünk és empátiánk egyaránt természetes, akkor miért félünk annyira a gonosz robotoktól? Iris Berent pszichológiaprofesszor a kognitív disszonanciának tulajdonítja nyugtalanságunkat. Amikor az emberek találkoznak a világgal, szépen fel tudjuk osztani a dolgokat élettelen tárgyakra és “élő ágensekre”. Egy kosárlabda gondolkodás nélküli tárgy, amely a fizika törvényeinek van alávetve, míg egy embernek vagy macskának motivációi vannak – azért kezdhetnek el mozogni, mert úgy döntenek. A robotok bonyolítják ezt a kettősséget.

Ahogy Berent rámutat, úgy tűnik, hogy a robotoktól való modern félelmünket megelőzte a kényelmetlenség, amikor szembesülünk ezekkel a rendezetlen határokkal. Gondoljunk például Mary Shelley Frankensteinjére, vagy a zsidó folklórból ismert gólemre. Mindkét történetben a szörnyek élettelen anyagokból készültek, de egyfajta érzékenységre tesznek szert, és mindkét esetben fellázadnak a teremtőjük ellen. (Nagyon sokféle gólemtörténet létezik, és az általam vázolt konkrét struktúra csak néhányukra vonatkozik.)
A Frankenstein különösen a tudományos felfedezések veszélyeivel kapcsolatos aggodalmat tűnik bele a történetbe. Az atomhasítástól az internetig az emberiség történelme tele van példákkal arra, hogy a technológiai fejlődés – szándékolt vagy nem szándékolt – pusztító következményekkel járt.
Joggal gondolhatjuk, hogy a robotika fejlődése hasonló hátrányokkal járhat, de ez nem feltétlenül jelent valamiféle rémálomszerű Skynet-forgatókönyvet. A robotok valószínűleg nem fognak az utcákon sétálni, embereket összeszedni és emberi állatkertekbe taszítani. De veszélyt jelenthetnek olyan dolgokra, mint a magánélet és a biztonság, a demokrácia és a gazdaságunk jövője. Ezek valós félelmek, de nem olyan izgalmasak, mint egy sci-fi háború, így logikus, hogy kevesebb időt kapnak a képernyőn.

Berent összefoglalja a robotlázadástól való félelmünket: “Ha ennyi figyelmet fordítunk a valószínűtlen forgatókönyvekre, fennáll a veszélye, hogy figyelmen kívül hagyjuk a mesterséges intelligencia által felvetett egyéb, sürgető és megelőzhető problémákat. Mielőtt ezeknek a nagyon is valós veszélyeknek megadnánk a nekik kijáró figyelmet, vissza kellene fognunk a belülről fakadó irracionális félelmeinket.”

4. Tévhit: A robotok elveszik az összes munkahelyünket

Míg a robotok erőszakos világuralomra törésétől való félelmek többnyire a tudományos fantasztikumban gyökereznek, a munkaerő robotok általi átvételétől való félelmek nem is olyan erőltetett elképzelések. Az, hogy egy hatékonyabb, olcsóbb és kevésbé szorgalmas robotmunkás váltja fel őket, nagyon is valós aggodalom a modern korban.
A robotok már számos iparágban felváltották az emberi munkaerőt. A mezőgazdaságtól a gyártásig számos olyan munkát, amelyet korábban emberek végeztek, ma már robotok végeznek. És ez nem új koncepció. Az innováció mindig is a munkaerő átszervezéséhez vezetett. A futószalag feltalálása egyes gyári munkaköröket feleslegessé tett, ahogyan a fénymásoló gép feltalálása is ezt tette az irodában.

Az ATM szó szerint egy automatizált pénztárgép – arra tervezték, hogy az emberi pénztáros munkáját végezze. Érdekes módon azonban a kutatások azt mutatják, hogy a banki pénztárosok száma nem a nullára csökkent ezeknek a gépeknek köszönhetően, hanem meglehetősen stabil maradt. Az ATM-ek által biztosított megtakarítások lehetővé tették a bankok számára, hogy új fiókokat nyissanak, ami több ember felvételét tette szükségessé. Az innováció foglalkoztatásra gyakorolt hatása ritkán fekete-fehér.
A robotika és a mesterséges intelligencia azonban eljutott arra a pontra, ahol úgy tűnik, hogy a legtöbb munkahelyet mesterségesen fogják helyettesíteni a következő évtizedekben. Aggódnunk kellene? Egyes csoportok szerint nincs miért aggódni, mert a munkahelyek megszűnését ellensúlyozni fogja az újak létrejötte. A Világgazdasági Fórum szerint világszerte 85 millió munkahely szűnik meg az automatizálás miatt. Válaszul azonban becsléseik szerint 97 millió új munkahely fog létrejönni.

De még ha ezek az előrejelzések igazak is, ez nem oldja meg a fő problémát: hogy sokan nem rendelkeznek majd a megfelelő készségekkel, képzettséggel vagy érdeklődéssel az új technológiai munkahelyek iránt. Ha egy adminisztratív irodai dolgozót vagy gyorséttermi pénztárost leváltanak, valószínűleg nem tud csak úgy beugrani egy robotikai munkakörbe. A kulcs az lesz, hogy az egyes vállalatok, szakszervezetek, kormányok és más szervezetek támogassák a munkavállalókat ebben az átmenetben – és talán még egy olyan jövőben is, amikor a foglalkoztatás sokkal ritkább lesz, mint ma.
“A jövőben azt fogjuk látni, hogy azok a vállalkozások lesznek a legversenyképesebbek, amelyek nagymértékben befektetnek a humán tőkébe – a munkavállalóik készségeibe és kompetenciáiba” – mondta Saadia Zahidi, a WEF ügyvezető igazgatója.

Természetesen vannak olyan munkák, amelyek elvégzésére az emberek mindig is jobban fel lesznek szerelve. Legalábbis … még sokáig.

A szociális intelligenciát és kreativitást igénylő munkákat, illetve azokat a munkákat, amelyek nem nagyon szervezett környezetben, például raktárban vagy gyárban zajlanak, különösen nehéz lesz automatizálni. Nem fogunk holnap egy gépek által irányított, munkanélküli világban ébredni, de a jövő korántsem biztos.

Hogyan fog kinézni a jövő gazdasága, amikor a robotok és a számítógépek olyan feladatokat is el tudnak végezni, amelyek egy generációval ezelőtt még lehetetlennek tűntek volna? Milyen hátrányai vannak a hatékonyságnak, ha vannak egyáltalán? Mi a munka szerepe az emberi életben? Őszinte és néha nehéz beszélgetésekre lesz szükség, és ezeket nem robotoknak, hanem embereknek kell majd lefolytatniuk.

Egyelőre..

 

Vélemény, hozzászólás?

WebshopCompany Ltd. Copyright 1999-2022 © Powered by WebshopCompany kft.